Az anime a mangával egyidőben,a II.világháború miatt zaklatott lelki világú Japánban alakúlt ki. A Japán animáció rajzstílusa a képregényböl következett.A manga,mint razstílus az ősi hagyományos fakockák és tekercsekre rajzolt történetek stílusát (a sajátosságok nagy részét innen származtathatjuk),valamint az akkori amerikai képregénystílust ötvözte.Osamu Tezuka tekínthető a műfaly atyának.Az ő első (fekete-fehér) képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930-1940-es évek amerikai rajzstílusára. Osamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezgetett. A női alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai modeleket vette alapul (pl.Bety Boop):nagy kék szemeű,szőke és karcsú.Megfigyelhető,hogy ezt a jó és gonosz szereplők közötti megkülönböztetésre használják. A gonoszoknak keskeny szemük van.Tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe .A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplő szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben Amerikában az egyre precízebb animáció kidolgozásán fáradoztak, és fáradoznak ma is. Így egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.Ekkora, a későbbi években válik el jelentősen a két ország animációművészete. Míg Amerikában (és az kidolgozásán fáradoztak, és fáradoznak ma is. Így egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.Ekkora, a későbbi években válik el jelentősen a két ország animációművészete. Míg Amerikában (és az általános nyugati konzervatív világban) úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre mint gyermeki szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában vele, hogy a műfajnak van egy rétege, amire felnőttes tartalom (és ez nem csak az erőszakra és az erotikára, hanem sokkal inkább a gondolatvilágra értendő) és az egyre filmszerűbb rendezésmód a jellemző. Ennek jó példája a Neon Genesis Evangelion vagy a Szentjánosbogarak temetője (Grave of Fireflies 1988), egy komoly háborús dráma, ami két gyermek tragédiájáról szól, akik elvesztették szüleiket.
Az animék manapság világszerte, így hazánkban is rendkívül népszerűek
Kifejezőeszközök
Az anime kialakította sajátságos kifejező eszközkészletét. Nem minden anime él ezekkel az effektekkel, de ha igen, akkor általában ugyanazt értik alatta:
-
Állóképek használata. A jelenet dinamizmusát, drámaiságát fokozza, akár a lassított felvétel az élőszereplős filmeken. A kép kimerevítésével az hangsúlyosabbá, jelentőségteljesebbé válik, mintegy beleég a néző emlékezetébe.
-
Sebességvonalak. Többnyire az állóképek mögött, a háttér helyén láthatók. A mozgás gyorsaságát az amerikai képregények is gyakran vonalakkal jelzik – az animében ilyenkor a háttér helyét teljesen a sebességvonalak veszik át.
-
Izzadtságcsepp. A vígjátékok leggyakoribb eleme. Ha valaki nagyon „lefárad”, vagy kínos helyzetbe keveredik, a feje mellett és felett jelenik meg egy hatalmas csepp. Ez többnyire társul a megfelelő fáradt, vagy döbbent arckifejezéssel, de működik háttal álló, vagy meglepetését titkolni akaró szereplővel is.
-
Super Deformed (SD). Egy-egy viccesebb jelenetnél fordul elő, hogy a szereplő hirtelen átalakul saját maga kicsinyített, gyerekes formájába, és úgy beszél vagy tesz valamit. Ez az alak fokozza a komikus helyzetet, a szereplő viselkedését, tettét a külalakjára is kivetíti.
-
Egyéb gesztusok, jellemző arcok és formák. Ilyen a tarkóra tett kézzel való kínos nevetgélés, vagy az idegesség esetén a homlokon megjelenő kereszt alakú, lüktető ér. Ezek általában a hagyományos japán ábrázolásból, illetve a hagyományos színjátszás gesztusai közül alakultak ki és terjedtek el.
|