A szaké - az istenek itala - Japánban az idők kezdete óta kötődik a sintó valláshoz. Macuószamának, a szaké készítő istenségnek a japán szaké üzemekben a mai napig oltárt állítanak. Az O-miki nevű sintó szertartást tartó pap pici fehér porceláncsészéből kortyol szakét az oltár előtt. Úgy hiszik, ezzel isteni erőt vesz magához, és maga is istenné válik.Rizsből készül, vízből és kódzsiból (ez egy enzim), és élesztőből. Noha gabonából fermentálják, (azt várnánk, olyan lesz, mint a sör), nem szénsavas, rendelkezik a borok minden komplexitásával, és az alkoholtartalma is inkább a borokéhoz közelít, (15%). A legjobb szakékat hűvösen, vagy hűtve és borospohárban szolgálják föl. Csak a rosszabb minőségűeket melegítik.
A borhoz viszont nem hasonlóan a szakéban nincsenek szulfitok és tartósítószerek, a rajongói azt állítják, nem is lesz tőle az ember másnapos. Mint ahogy rengeteg borszőlő-fajta létezik, ugyanúgy vannak szaké-rizs fajták is, körülbelül 65. A legnagyobbra tartott közülük a Yamada Nashiki, a szaké rizsek királya.