A haiku a japn kltszet egyik jellegzetes versformja, mely a 20. szzad elejtl egyre tbb nyelv irodalmban megjelent. Hrom sorbl ll, melyek rendre 5, 7 s 5 morsak (a fordtsokban sztagosak). Egyebekben formailag ktetlen, a sorvgek – mintegy mellkesen – rmelhetnek, de ez nem elrs. (Az sszecseng sorvgek sokszor csak a fordtk lelemnyei.) A haikut ugyanakkor nagyon ers zeneisg jellemzi, rszben a szimmetrikus forma ritmusa, rszben a magn- s mssalhangzk hangulati rtke miatt, melyekre a vers rvidsge miatt a befogad is nagyobb figyelemmel van.
A haiku azonban nemcsak versforma, hanem mfaj is. Haiku formban rdnak a szenrj-k (trfs alkalmi versek), vagy a dzsiszei-k (hall eltti bcsversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku mfaj al.
A 7. szzadban formldott ki a tanka (vagy waka), japn npdalokbl, nmi knai hatssal. A tanka t sorbl ll (5-7-5-7-7), az els hrom valamely ltvny, vagy az ltala elidzett benyoms lersa, megfogalmazsa, a 4-5. pedig az erre adott reflexi. Erre a jellegzetessgre plt egy trsasgi jtk, melyben a valaki ltal elkezdett vershez msvalakinek kellett a kt zr sort kitallnia, a kvetkez – jabb jtkos ltal mondott – hromsoros egysgnek pedig ezzel a kettvel kellett kapcsolatban lennie (renga – lncversels). gy alakult ki a tanka lervidtsvel a haiku, amely a 17. szzadban egyre nagyobb npszersgre tett szert, lassan kiszortva a hosszabb formt.
A tradicionlis haiku elmletnek kidolgozjaknt a 17. szzad msodik felben lt Macuo Bast tartjk szmon. A mkedvelk sszejvetelein szlet haikai no renga sokszor szjtkokra pl, humoros vers volt – Bas volt az els, aki slyosabb tartalommal tlttte meg. Ugyanakkor is rt knnyedebb alkotsokat (kdzsku – bolond vers) a hromsoros formban, ezen irnyzat folytatja a 18. szzadi Karai Szenrj (akirl a mfajt is tneveztk szenrjra). A basi elkpzelsek megjti a 18. szzadban Josza Buszon s – rszben a 19. szzad elejn – Kobajasi Issza voltak. A 19. szzad vgn Maszaoka Siki lehelt j letet a haikuba ( alkotta meg magt a szt is, a korbbi haikai, ill. hokku nevekbl).
|