Sógi-történelem
A játékot ugyan japán sakknak hívják, ám az eredetitől és
a nyugati világban ismerttől leginkább ez a változat tér el.
Mindkettőnek az indiai csaturanga az őse, ami nyugat felé
hódítva, a mi játékunkká fejlődött, északi irányban viszont
– kínai közvetítéssel, legkésőbb a XVI. századig –, a távol-
keleti szigetországba már egy teljesen megváltozott
variáns jutott el, és vert gyökeret. Szabályainak
kialakulását döntő módon meghatározták a korabeli
Japán társadalompolitikai viszonyai, az állandósult
belháborúk.
„Ennek köszönhetően a sógiban van egy nagyon nagy
eltérés a többi sakkhoz képest, és ez az úgynevezett
visszatevés-szabály, amely egészen megváltoztatja a
játék jellegét” – olvassuk a Wikipédiában. „A
visszatevéses szabály ahhoz hasonlít, mint amikor
Japánban az ellenséges ház elfogott zsoldosait a fogva-
tartó ház bevethette a csatában. A valós történelemben a
zsoldosok sokszor ezt választották a halál helyett. Az így
átállt hűségét az biztosította, hogy családtagjaikat
túszként fogva tartották.”
Az évszázadok során – a táblamérettől és a kiegészítő
bábuk számától függően – különböző sógi-változatok
alakultak ki. Minél nagyobb a tábla, annál inkább tűnik
háborús játéknak. De létezik olyan variáns is, melyben
kettő helyett négyen mérkőznek meg. |