A japán kard a harcos lelkét jelképezte, ily módon tisztelték és ápolták hosszú élettartamán keresztül. A kardokat tulajdonosuk egész életükön át viselték. Voltak olyan pengék, amelyeket szerencsésnek tartottak, másokat szerencsétlennek véltek. Az utóbbi birtoklásáról azt tartották, hogy szenvedést és szegénységet hoz. Az első nem fém kardok a Jomon, vagy Jidai korból (ie. 6000- 5000 illetve ie. 3000- 2000) származnak. Az első fémből készült pengék pedig a Yayoi vagy Yayoi Jidai korban (ie. 2000- 1500) jelentek meg. A korai kardok egyenesek voltak. Hajlított pengéket csak később terveztek. A legenda szerint i.u. 700 körül élt Amakumi, a kardkovács mester, aki felfigyelt arra, mennyi kard törik a viadalok során. A mester új kardformával kezdett kísérletezni, és megalkotta az ívesen hajló fegyvert. Tökéletesedett a kovácsolási technika, edzési eljárás is. A legjobb minőségű kardokat a Kamakura-időszak (1185- 1333) alatt készítettek, amikor olyan kiemelkedő klánok harcoltak egymás ellen, mint a Minamoto és a Taira. Ez az időszak megfelelő volt a kardok tesztelésére, és a technológia fejlesztésére. Minamoto Yoshitsune (1159- 1189) Kim Banzainak nevezte kardját, ami azt jelenti, hogy "Hosszú életet a Császárnak". A nemesség tagjai keresték olyan tisztelt személy pártfogását, mint Minamoto. A hathatós uralkodói támogatás, az ezt követő időkben a kardkovács mesterség fejlődéséhez vezetett. Ennek eredményeként az alábbi mesterek széles körű tiszteletre tettek szert, mint a kiváló japán kardok készítői:
- Gotoba (1198-1221)
- A yamashirói Hisekumi (1149- 1216) - Awatoguchi stílus
- A bizeni Norimune (1152-1214) - Ichimonji stílus
|
|