Először is azzal kezdeném, hogy én is tudom, ez nem japán képregény, nem manga, hanem manhwa, koreai, ami furcsa lehet egy Japánnal foglalkozó oldalon, de valami, mégis megtetszett benne, talán a gyönyörű rajzolás, az az önmagában is szépen lefestett környezet, ahol játszódik vagy éppen a romantikus és misztikus elemekkel tarkított, néhol számomra nehezen követhető történet, éppen ezért, szeretném egyik kedvenc képregényemet, és egyetlen általam olvasott manhwámat itt, az oldalon keresztül egyszerűen bemutatni. Történet elején egy szegény kis falucskába toppanunk, ahol sajnos már nagyon régóta nem esett eső, de már meg is találták az elkeseredett emberek a módját a probléma megoldásának. Feláldoznak egy gyönyörű nőt a víz istenének, Habeknek, ami gyakorlatilag olyan, mintha vízbe fullasztanák, hiszen nem sok esély van rá, hogy Szoa, főhősnőnk megmenekül, de talán ha elfogadja a víz istene a felajánlást újra eljöhet az életet adó eső a faluba. A meglepetés az, hogy végül Szoa túléli, és át is kerül az istenek világába. A még nagyobb pedig, hogy a víz nagy hatalmú istene látszólag egy kisgyerek, ám ennek az okára is fény derül a történetben, és ahogy haladunk előre az átkokkal és ármányokkal tarkított ( nem, nem szappanopera!) romantikus történetben az istenek titkaira is fényt deríthetünk, és olyan csodálatos helyeken járhatunk képzeletben, mint a hold. A plusz élményhez pedig hozzájárul a minden kötet elején megjelenő néhány színes oldal, többször egy-egy kisebb verssel, és a végén lévő vicces kis szösszenetek amikben a manhwa írója pandaként jelenik meg.