Az ismertető enyhén spoileres lehet, főleg talán  a középső rész, ahol két karakterről is kifejtem a véleményemet.

Szokták azt mondani, hogy mindenki legyen, ami csak lenni szeretne, kövesse az álmait. Aztán hallottam már arról a véleményről, ami ezt kiegészítve hozzáteszi, hogy ezek reálisak legyenek, ne akarjon senki kövéren balerina lenni(ez a reális álom dolog szerintem hülyeség). Főhősünk Midoriya éppen egy ilyen másoknak irreális álmot őriz a szívében. Hős szeretne lenni egy olyan társadalomban, ahol az emberek 80%-ának van valamilyen szuperképessége, csakhogy ő a maradék 20%-ba tartozik. Példaképe All Might, a világ elsőszámú hőse, aki minden akadállyal, széles mosollyal az arcán küzd meg, mintha nem is most mentett volna meg száz embert, hanem csak leugrott volna a boltba. Midoriya Izukunak viszont úgy tűnik semmi esélye, nemhogy hősnek lenni, de még azzá a sráccá válni sem, akit nem piszkálnak állandóan.  A szuperhős rajongó srác egy nap találkozik a példaképével, aki először nem igazán akar vele foglalkozni, és látszólag még All Might is leakarja beszélni az álmáról. Ez megváltozik, amikor az állandóan őt piszkáló osztálytársára rátámad egy ijesztő képességű gonosztevő, és míg a profi hősök csak állnak, és várnak az erősítésre, ő gondolkodás nélkül odaszalad, hogy megmentse Bakugo Katsukit( a srác beceneve: Kaa-chan), ezzel bebizonyítva, hogy bár nincs szuperképessége, a bátorsága és a segítőkészsége, már most felér egy profi szuperhősével. Kiérdemelve All Might figyelmét, a tanítványává válik, és egy titokra is fény derül. All Might képessége, a „One for All” elképesztően felturbózza felhasználója erejét, és főhősünk szuperszerencséjére éppenséggel átruházható. Ezek után persze azt lehetne mondani, hogy minden simán megy, de ez még csak a startvonalra sem elég. A nagy erő nemcsak nagy felelősséggel jár, ahogy azt várhatnánk, hanem elképesztő fizikai megterhelés a használója számára, így ha nem tanulja meg rendesen használni a képességét az egész karját is beletörheti egyetlen ütésbe, ha bele nem hal. Megkezdődik Midoriya felkészítése arra, hogy egyáltalán képes legyen birtokolni a „One for All”-t, és bejuthasson a hősakadémiába, végül, pedig olyan hőssé válhasson, amilyen mindig is lenni akart. 

A sorozat első látásra egy szuperhősösített tipikus shounen animének tűnhet, barátságok szövődésével, harcokkal, és egy hatalmas álmot a szívében őrző főhőssel, és valahol ez így is van, de ez szerintem egyáltalán nem baj. A képességek tényleg elképesztően változatosak, ahogy a karakterdizájn is, van egy sajátos hangulata, és jól felépített világgal rendelkezik. Katsuki, aki mindig utálta a segítőkész és kedves Midoriyát, még nehezebben viseli, amikor kiderül számára, hogy Midoriya is képességgel rendelkezik. Viszont szerintem sosem lesz, hogy köztük amolyan barátok vagyunk, de rivalizálunk egymással, de kedveljük ám egymást típusú kapcsolat. Katsuki inkább Midoriya ellentéte, aki egy mindenki által elismert, erős képességgel született, de a személyisége lobbanékony, és erőszakos, hiányzik belőle, hogy bárkinek is segíteni akarjon.  Midoriya eleinte sokszor a képessége nélkül érvényesül. Állandóan küzdenie kell, viszont szerethető személyiségének köszönhetően sokkal könnyebben képes beilleszkedni, mint azt gondolnánk.

 Mindenkinek tudom ajánlani a sorozatot, főleg a második évadot, aki szeretik a shounen animéket, a maguk harcaival, poénjaival, és pozitív gondolatmenetükkel, engem mindig fellelkesít látni a Boku no hero academia-hoz hasonló sorozatok szereplőiben lévő kitartást. Ráadásul amellett, hogy lelkesítő lehet, néhol meglepően más az eredmény, mint ahogy azt várnánk és a főhős, Midoriya az átlagos shounen főszereplőkkel ellentétben igazán intelligens tud lenni. Egyre komolyabb kihívásokkal kell megküzdeniük a szereplőknek, még a családi és társadalmi problémák is megjelennek. Nemcsak Midoriya Izuku hőssé válásának okát, hanem a többiek példaképeit és viselkedésük hátterében álló okokat is megismerheti azt, aki végig kitart a sorozat mellett.